Akadálymentesítés

A fogyatékosság fogalma, egyenlő esélyű hozzáférés

Közgondolkodással ellentétben a fogyatékosság nem betegség, hanem a társadalmi sokszínűség része, és a fogyatékosság „a fogyatékos személyek és az attitűd beli, illetve a környezeti akadályok kölcsönhatásának következménye, amely gátolja őket a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben”.

Az egyezmény értelmében a feladat ezen környezeti akadályok beazonosítása és lebontása, így a karitatív tevékenységeket a társadalmi tudatformálásnak, a komplex szolgáltatás-szervezésnek, az átfogó kodifikációs és implementációs folyamatnak és nem utolsó sorban, az akadálymentesítésnek kell felváltania. Az egyezmény értelmében a környezethez való akadálymentes hozzáférés kialakítása és fenntartása szoros összefüggésben van a fogyatékos emberek egyenlő esélyű hozzáféréshez való jogával.

Az épített környezet akadálymentesítése a legfőbb alap, de az egyezmény szerint az akadálymentesítés, a hozzáférés biztosítása sokkal tágabb hatályú ennél. Ha az egyén az épületekben megvalósuló szolgáltatásoknak, társadalmi folyamatoknak nem válhat aktív részesévé, akkor az a környezet számára nem vált akadálymentessé. Kiemeljük, hogy amennyiben a fogyatékos embert valahol hátrányos megkülönböztetés éri, akkor emberi méltósága is sérül! A cél az egyenlő esélyű hozzáférés, amely a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról.

 

Az alábbiakban definiál: egyenlő esélyű hozzáférés

A szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele – az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal – mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, Az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki

Számára rendeltetésszerűen használhatók, Az információ egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha az mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz való hozzájutás pedig az igénybe vevő számára akadálymentes.

A fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének és az élet valamennyi területén történő teljes körű részvételének lehetővé tétele érdekében a részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékos személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken. Ezek az intézkedések, amelyek magukban foglalják a hozzáférési akadályok és korlátok beazonosítását és felszámolását, többek között a következőkre vonatkoznak:

Épületek, utak, közlekedés és más bel- és kültéri létesítmények, így iskolák, lakóházak, egészségügyi létesítmények és munkahelyek;

Információ, kommunikáció és egyéb szolgáltatások, köztük az elektronikus szolgáltatások és segélyhívó szolgáltatások.

Ezt az elvet nem csak a közszolgáltatásokra nézve alkalmazza az egyezmény, amely a garanciák kiépítéséről is rendelkezik az alábbiak szerint: „A részes államok szükséges intézkedéseket hoznak továbbá: a) a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítmények és szolgáltatások hozzáférhetősége érdekében bevezetett minimális szabványok és irányelvek alkalmazásának fejlesztésére, hatályba léptetésére és ellenőrzésére;

Annak elősegítésére, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítményeket és szolgáltatásokat kínáló magánjogi jogalanyok figyelembe vegyék a hozzáférhetőség valamennyi aspektusát a fogyatékos személyek vonatkozásában;”

 

SEMMIT RÓLUNK NÉLKÜLÜNK, EGYETEMES TERVEZÉS, ÉSSZERŰ ALKALMAZKODÁS, INNOVÁCIÓ

Ha országunkban nyitott, hozzáférhető környezetet szeretnénk kialakítani, teret kell engednünk az innovációnak! Az akadálymentes környezet kialakítása révén különböző szakemberek, szakterületek találkozása valósulhat meg, például az építészet, ergonómia, orvosi, mérnöki szaktudások, a rehabilitáció különböző szakterületei, a támogató- és digitális technológiák, a fogyatékosságtudomány, a közösségszervezés részterületeiről.

Kutatásokat és fejlesztéseket valósítanak meg vagy segítenek elő az egyetemesen tervezett áruk, szolgáltatások, eszközök és létesítmények vonatkozásában. A lehető legkisebb változtatással és anyagi ráfordítással megfelelnek a fogyatékossággal élő személyek speciális igényeinek, elősegítve felhasználhatóságukat és használatukat, valamint elősegítik az egyetemes tervezést a szabványok és irányelvek kidolgozása során.

Kutatásokat és fejlesztéseket valósítanak meg, vagy segítenek elő a fogyatékossággal élő személyek számára alkalmas új technológiák, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat, a közlekedést/mozgást segítő eszközök, készülékek és segédeszközök elérhetőségének és használatának előmozdítására, elsőbbséget biztosítva az elérhető költséggel járó technológiáknak;

Mint minden más területen, az akadálymentes környezet kialakításánál is elengedhetetlen a „semmit rólunk nélkülünk” elv érvényesülése, azaz, az érintett felhasználók bevonása a folyamatba már a kezdetektől, a tervezési szakasztól, illetve Csak így garantálható, hogy a beruházások ténylegesen megfeleljenek a mozgássérült emberek igényeinek, legyen szó akár egy vasúti fejlesztésről, akár egy vendéglátó-ipari egység kialakításáról.

A termékek, a környezet, a programok és szolgáltatások oly módon történő tervezését értjük, hogy azok minden ember számára a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhetőek legyenek adaptálás, vagy speciális tervezés szükségessége nélkül. Az egyetemes tervezés nem zárhatja ki a fogyatékos személyek csoportjai számára szükséges támogató-segítő eszközök és technológiák indokolt esetben történő használatát.

Az egyetemes tervezés elvét, szemléletét az egyezmény emelte jogszabályi szintre, lényege: az adott termék, épület eleve úgy legyen kialakítva, hogy a lehető legtöbb ember számára használható legyen, kiszolgálja az igényeiket. Mindezt a tervező esztétikus megoldások alkalmazásával érje el, kerülve az ormótlan, stigmatizáló (megbélyegző) adaptációkat.

Az egyetemes tervezés tehát olyan preventív tervezési szempont, amely szerint az épített környezet mellett a szolgáltatásokat is akadálymentessé kell tenni, így lesz a környezetünk olyan, hogy minden ember funkcionálisan használni tudja azt. Az eleve így tervezett épületek nem zárják ki az esztétikumot, a beruházást nagymértékben nem növelik, és a költségek hosszútávon kifizetődnek. A már megépített régi épületek utólagos akadálymentesítése is megoldás, még akkor is, ha bonyolultabb az eljárás.

A Mozgássérültek Budapesti Egyesülete az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpontot (ETIKK) abból a célból hozta létre, hogy az egyetemes tervezés eszméjét terjessze. Az ETIKK számos partnerségi együttműködést, tanácsadási, konzultációs, valamint civil közösségi programot valósít meg. Célja, hogy a szolgáltatások az épített környezetben, az oktatásban, a munkahelyi környezetben, a közlekedésben is eleve a fogyatékos emberek igényeinek megfelelően legyenek megtervezve. Az ETIKK munkatársai is érintett emberek, illetve a központ együttműködik a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezeteivel, a participatív tervezés eszméjének megvalósítása érdekében. Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpont (ETIKK) honlapja www.etikk.hu

Az „ésszerű alkalmazkodás” az egyezmény szerint azokat „az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokat jelenti, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, és adott esetben szükségesek, hogy biztosítsák a fogyatékos személy alapvető emberi jogainak és szabadságának a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetét és gyakorlását;” vagyis az akadálymentes környezetben az egyéni igényekhez alkalmazkodó kisebb átalakításokat jelenti azért, hogy az adott személy igénybe tudja venni a szolgáltatásokat.

Külön ki kell emelnünk a súlyosan mozgássérült emberek szempontjait! Az egyezmény értelmében a fogyatékos emberek csoportjába mindig bele kell érteni a fokozott támogatási szükségletű személyeket is. A gyakorlatban azonban azt tapasztaljuk, hogy a progrediáló állapotú, vagy négy végtagra érintett mozgássérült emberek nem tudnak hozzáférni az akadálymentesnek mondott környezetben elérhető szolgáltatásokhoz, még akkor sem, ha az for-profit. Ennek legfőbb oka, hogy az épületek nem akadálymentesek teljes körűen, azokat kerekesszékkel nem lehet igénybe venni (pl: meredek rámpa, kapaszkodó hiánya, a bejáraton túl az épület tele van akadályokkal stb.). Ezen felül hiányoznak azok a „plusz” eszközök, támogatások, –személyi segítés, segéd-, smart eszközök stb. – amelyek számukra elengedhetetlenek ahhoz, hogy élhessenek az adott épület által kínált szolgáltatásokkal. Hangsúlyozzuk, hogy az az épített környezet és azok a szolgáltatások, amelyek megfelelnek a súlyosan mozgássérült embereknek, kényelmesek, használhatóak a többi mozgássérült vagy idős ember számára is. Míg az elmaradt akadálymentesítés és ésszerű alkalmazkodás is hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

Az egyezmény azt is kimondja, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő családoknak is szolgáltatásokat kell nyújtani annak érdekében, hogy a gyermekek teljes életet élhessenek a családjukkal. Ugyancsak figyelni kell azoknak a családoknak a szükségleteire, ahol fogyatékossággal élő szülő(k) nevelnek gyermekeket.

Hazai előírások

A mindennapi szóhasználatban az akadálymentesítés nem más, mint a már meglévő épületek, létesítmények oly módon történő átalakítása vagy átépítése, melynek köszönhetően azok a fogyatékos emberek számára hozzáférhetővé válnak.

Akadálymentes épített környezet akkor, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük. Épített környezetnek nevezzük a tudatos építési munka eredményeként létrehozott, illetve elhatárolt épített környezet részét, amely elsődlegesen az egyéni és a közösségi lét feltételeinek megteremtését szolgálja.

Mint látható, a fenti meghatározás sokkal tágabb kört ölel fel, mint ahogy a társadalom használja, hiszen az akadálymentesítés nemcsak a fogyatékos emberek érdekét szolgálja, hanem előnyöket nyújt olyan speciális igényű felhasználók számára is, mint az idősek, a gyermekek, a kismamák vagy az átmenetileg segédeszközzel közlekedők stb. Ezért annak megvalósulása az egész társadalom érdekét szolgálja.

A jelenleg hatályos hazai építészeti jogszabályok az akadálymentes megközelíthetőséget, illetve az akadálymentes használatot csak a közhasználatú építmények vonatkozásában teszik kötelezővé, ám a nemzetközi szabályozás sokkal tágabb!

„A hangsúly már nem a jogi személyiségen van, és nem azon, hogy az épületek, a közlekedés, az infrastruktúra, a járművek, az információ és a kommunikáció valamint a szolgáltatások privát, vagy köztulajdonban vannak-e. Ameddig az áruk, termékek és szolgáltatások a nagyközönség számára elérhetők, vagy annak szánták, hozzáférhetőeknek kell lenniük mindenki számára, függetlenül attól, hogy közhatóság, vagy magánszemély a tulajdonos. A fogyatékos embereknek másokkal egyenlő módon kell hozzáférniük minden áruhoz, termékhez és szolgáltatáshoz, amelyeket a nagyközönségnek szántak, oly módon, hogy biztosítják a hatékony és egyenlő hozzáférést számukra és tiszteletben tartják a méltóságukat. „

Új építésű vagy felújítandó, átalakítandó közhasználatú építmény tervezésekor és a kivitelezés során is kötelezően figyelembe kell venni és érvényesíteni kell az akadálymentesítés szempontjait. Közhasználatú építménynek minősül az olyan építmény (építményrész).

 

A település vagy településrész ellátását szolgáló funkciót tartalmaz

Használata nem korlátozott, illetve nem korlátozható (pl. alap-, közép-, felsőfokú oktatási, egészségvédelmi, gyógyító, szociális, kulturális, művelődési, sport, pénzügyi, kereskedelmi, biztosítási, szolgáltatási célú építmények mindenki által használható részei). Használata meghatározott esetekben kötelező, illetve elkerülhetetlen (pl. a közigazgatás, igazságszolgáltatás, ügyészség építményeinek mindenki által használható részei). Törvény vagy kormányrendelet közhasználatúként határoz meg. Magánhasználatú épületek esetén nincs törvényi kötelezettség az akadálymentesítést illetően. Ebben az esetben maga a tulajdonos, illetve maguk a tulajdonosok döntik el, hogy akadály mentesítik-e a tulajdonukat, vagy sem. Társasházi vagy lakásszövetkezeti tulajdonban álló épületrészek akadálymentesítéséről a közgyűlés dönt. A közgyűlés döntését – ha az alapító okirat másként nem rendelkezik – egyszerű szavazattöbbséggel hozza meg. Fontos azonban tudni, hogy a döntés területi hatálya csak az ingatlan határáig tart, vagyis amennyiben az akadálymentesítés átnyúlik az ingatlan határán, akkor a szomszéd ingatlan (jellemzően közterület) tulajdonosával is egyeztetni kell, és be kell szerezni az ő hozzájárulását is.

Ebben a jogszabályban találunk rendelkezéseket az akadálymentességi követelményekre, úgy mint.
1./ ajtó beépítettség
2./ lépcső, rámpa, lejtő, pihenő
3./ illemhelyekre vonatkozó szabályok
4./ padlóburkolatok esetén stb.

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700253.KOR

A tervezés során akadálymentesítést akkor lehet a leghatékonyabban kivitelezni, ha a többi szakággal (pl. gépészet, épületvillamosság, belsőépítészet stb.) összefüggésben épül be a tervezés és a megvalósítás folyamatába. A rehabilitációs környezettervező vagy rehabilitációs mérnök készítheti el az épület akadálymentesítési tervét, összefogja a különböző szakágakban való megjelenését. A rehabilitációs szakmérnök munkája akkor vezet eredményre ha teljeskörűen bevonják a tervezés és a kivitelezés fázisaiba, és nem csak a végeredménnyel találkozik a szakember.

Az építkezés, kivitelezés folyamán a mozgáskorlátozott felhasználók bevonása biztosítja az épület, (jármű, köztér stb.) és a benne lévő szolgáltatás funkcionális megfelelőségét is!

 

A lakás akadálymentesítésének tervezése

Gondoljuk át lépésről-lépésre, szobáról-szobára, hogy milyen megoldások, eszközök azok, amelyek valódi önállóságot biztosítanak; a helyiségek funkcióiknak megfelelően használhatóak-e. Csak olyan megoldásokat fogadjunk el, amelyek valóban és hosszútávon javítják az életminőségünket. Ne feledjük el, hogy az építkezésnél, a felújításnál mi vagyunk a megrendelők, vagyis a vállalkozónak a mi egyéni igényeinket kell kiszolgálnia!